2012. március 24. 10:00 Az evezés hazai kialakulása

Széchenyi, az angol evezősklubok mintájára, 1841. április 8-án megalapította az első Hajós Egyletet, más néven a Csónakdát. Ő rendezte az első magyarországi evezősversenyt is 1842. március 19-én, a tulajdonában lévő hajókkal. A résztvevők a Lánchíd építésén dolgozó angol és magyar munkások, valamint olasz utászkatonák voltak. A győztes a „Béla” nevű hajóban evező négy magyar munkás lett, kormányosuk Clark Ádám (a Lánchíd tervezője) volt.

Széchenyi István és társai néhány éven át „még állandóan evezgettek, még hölgyek csónakoztatásával is szórakoztak”, és kisebb-nagyobb kirándulásokat tettek. Az 1840-es évek második felétől a politika és a függetlenségért vívott küzdelem kötötte le az alkotó erőket, a szabadságharc leverését követő önkényuralmi időszak pedig egy időre ellehetetlenítette a civil kezdeményezéseket.

Sorra alakuló evezősegyletek

Mégis az 1860-as évek elején sorra alakultak az evezősegyletek: a főváros után Pozsony, Győr, Szeged, Temesvár, Arad a legjelesebb evezősbázisok. 1861. április 20-án megalakul a Budapesti Hajós Egylet, gróf Széchenyi István emlékezetére, aki egy évvel korábban halt meg. Az alapítás tüntetés volt az ő emléke mellett, ezért az alapszabályok meghatározták, hogy az egylet egyik hajója mindenkor gróf Széchenyi István nevét viselje. A fővárosi Nemzeti Hajós Egylet igazgatója, Fülepp Kálmán, valamint a Győri Csónakázó Egylet titkára, Mihálkovics Tivadar elévülhetetlen érdeme, hogy előkészítették a Magyar Evezős Egyletek Országos Szövetsége megalakítását (1892. szeptember 21.), amely első közgyűlését tizenegy klub részvételével 1893. március 12-én tartotta.

Női verseny már a 19. század végén

1894-ben a júliusi szegedi regattán már női kormányos négyesre is kiírtak versenyt, amelyre a Temesvári Csónakázó Egylet és a Torontál Korcsolyázó és Hajós Egylet is nevezett 1-1 csapatot. Miután a temesváriak nevezésüket visszavonták, a győzelmet a Vattay Margit, Mihalkovics Erzsi, Zsiros Éva, Rónay Olga összeállítású négyes szerezte meg, kormányosuk Rónay Jenő főispán volt. A nagybecskerekiek egy másik négyessel is végigevezték a pályát, amelyben az előbb említett csapat tagjainak édesanyjai ültek. Valójában ezeket a futamokat inkább közönségcsalogatónak szánták a verseny szervezői, hogy „elálljon mindenkinek a szeme-szája”.

A női evezés szervezett, klubszerű formában az 1930-as évektől kezdett tért hódítani. Ugyan az Országos Testnevelési Tanács 1935. évi Magyar Sport-Almanachja nem tesz említést a Juventus Hölgyevezős Club alakuló közgyűléséről, de beszámol az 1935. év fontosabb evezős versenyeiről, ahol a Budapesti Nemzetközi Regattán női nyolcasban győzött a Jánosházy Evezős Iskola csapata (ebből alakult a Juventus). Az első női bajnokságot is csak 1943-ban rendezte meg a Magyar Evezős Szövetség, sőt nemzetközi színtéren még tovább voltak hátrányos helyzetben a gyengébb nem képviselői. 1954-ben rendeztek első ízben női Európa-bajnokságot, 1974-ben világbajnokságot, és csak a montreáli olimpián (1976) szerepelhettek először női evezősök a programban.

A budapesti női evezős sport kezdetei

Az 1930-as évek a sportág aranykorszaka. A Nemzetközi Evezős Szövetség által, az Európa-bajnokságokon legeredményesebb nemzet számára alapított Glandaz-díjat 1932-ben, 1933-ban, 1934-ben és 1935-ben is elnyerték a magyar evezősök. Ez idő tájt kereste fel a későbbi klubalapító, Czógler Klára – a Pázmány Péter Egyetem bölcsészkarának első éves hallgatója – a pesti József utca egyik bérházának pincéjében épült szövetségi téli tanmedencét, a „kasztlit”.

A kifogástalan lapátkezelésre, erőfelhasználásra, testfegyelmezésre, összegezve a jó evezős mozgás elsajátítására itt nyílt lehetőség leányok számára. Az edzéseket, „gyakorlásokat” Jánosházy János építészmérnök, a Műegyetemi Evezős Club tagja irányította. A helyiség ugyan zsúfolt volt és nehezen szellőztethető, mégis szívesen gondol rá vissza Klári néni, már csak azért is, mert a rendszeres kasztlizás egyben felmentést adott a felső-iskolákban is kötelező gerendagyakorlatok és kézenállások alól.

Tavasszal a „technikailag tökéletesre kiképzett legénység” már vízre szállhatott az Újpesti Evezős Egylet Evezős Osztálya stégéről, az újpesti rakpartról, persze csak szigorúan a délelőtti órákban, amikor nem zavartak másokat. A Jánosházy Evezős Iskola (Jánosházy EI) tanítványai kezdetben egy, nem sokkal később már két öreg klinker nyolcasban gyakorolhattak. Jánosházy egyébként feltűnő jelenség volt a Dunán, amikor közel két méteres magasságával és mázsás súlyával dirigált a kormányos helyről felállva a hajóban.

Hamarosan a klubbá szerveződés gondolata kezdte el foglalkoztatni, ebben látta a hölgyek és valószínűleg saját jövőjét is. Kapcsolatot teremtett a Kultuszminisztériumban dolgozó id. Kammermayer Oszkárral, az Országos Testnevelési Tanács Titkárával, a híres „Neptunista” igazgatóval. Kammermayer engedélyével az evezős lányok használhatták a Neptun Budapesti Evezős Egylet margitszigeti csónakházát. Itt a teniszpályák miatt amúgy is előfordultak evezősök teniszezni vágyó hölgy hozzátartozói, így volt női öltöző is.

Nehézségek a regattákon és az egyletekben

Nagy szervezés előzött meg egy bécsi regattán történő részvételt. Kölcsön hajóval, kölcsön lapátokkal, kölcsön kormányossal indultak, de még Ácsnál lerobbant a bérelt kisbusz, amivel utazott a csapat, így épphogy „beestek” a versenyre, ezután kapták a „kormányos vigaszdíja” vésetű érmeket. Az 1930-as évek első felében, a tagdíjak összedobásával a Jánosházy Evezős Iskola növendékei a Rendőrtiszti Atlétikai Club Evezős Osztálya mellett, az IBUSZ sporttelepén (az Óbudai rakparton, a Tímár utcánál) béreltek egy-két kabint, itt alakították ki vízi-bázisukat, itt tárolták hajóikat. Ekkor már vettek egy kormányos négyes hajót is, de gond volt, hogy kimaradt Jánosházy, minthogy mérnöki diplomájával el tudott helyezkedni. Nem volt se kormányos, se edző, egyre égetőbbé vált az egyletté alakulás. Sikerült megnyerni az ügy támogatására Dr. Kelemen Kornélt, az Országos Testnevelési Tanács elnökét, Kammermayer Oszkár és több óbudai étterembe történő vacsorameghívás segítségével.

Az alakuló közgyűlés

1935. március 27-én tartották a Juventus Hölgyevezős Club alakuló közgyűlését. A korabeli sajtó így számol be az eseményekről:

„Az ország legszebb közgyűlését rendezték az Országos Testnevelési Tanács termében. Csupa mosolygás, csupa jókedv, mintha érettségi vizsga izgalma előtt álló fiatalság jött volna össze, az egész teremben lányok és asszonyok sokasága. Az elnöki emelvényen is szokatlan kép: fiatal lányok között ül Dr. Kelemen Kornél, az OTT elnöke. Arcán a megelégedés látható jeleivel, minden mozdulata, minden szava bíztatás. Büszkének látszik, hogy az első aktív evezős női club hivatalosan is megalakul. Dr. Jánosi Erzsébet már megrázza a csengőt, elhalkul a sok csevegés, és elindul útjára az első magyar női egyesület. Csupa ígéret, két nyolcas, egy négyes, komplett csapat, ha pénz lesz, clubház is lesz, versenyezni akarunk, és így tovább. Csak úgy röpködnek a tervek, melynek arányában pirulnak el a hallgatók, mert már ott látják magukat a célban, győzteseknek. Hosszú évek kitartó munkájának eredménye ez a mai megalakulás, a női versenyevezős sport megteremtése. A tisztikar választására kerül sor: igazgató, dr. Jánosi Erzsébet; alelnök, Czógler Klári; titkár, Ábrahám Panni. Ezután dr. Kelemen Kornél köszöntötte az egyesületet. Ez a beszéd nem a szokásos sablon volt, hanem sokkal több. Egy sportban megedzett férfi szerető atyai szavai és elismerése az első női sportalakulat minden egyes tagjának.”

A klub színeiben (fehér pamut trikó, hátán nagy piros kör, benne piros J betűvel, kis fehér sapkával) versenyen kívül is gyakran megjelentek: az 1934-es Szent István Ünnepe alkalmából rendezett virágdíszes csónakfelvonuláson is láthatóak. Hogy ez azt jelenti-e, hogy már a megalakulás előtt is „nem hivatalosan” használták a Juventus elnevezést, vagy esetleg a filmarchívumban lett rosszul dátumozva a dokumentum, nehéz lenne eldönteni. Az Elnökkisasszony (1935) című fekete-fehér, magyar vígjátékban (Jávor Pál, Gombaszögi Ella, Muráti Lili, Kabos Gyula főszereplésével) is sokáig eveznek a mozivásznon, miközben Márkus Alfréd és Sebő Miklós Nyáron a párom egy vadevezős című szerzeménye hallható.

Közös tanulmányok, munka, kirándulás és szerelem

A hölgyek vízitúráztak is sokat. Egy alkalommal a Csepel-sziget megkerülése a viharossá erősödő déli szélben, csaknem tragédiába torkollott, de a vizirendészet segítségével megmenekültek. Az evezős lányok közül páran az Országos Közegészségügyi Intézetben dolgoztak, csakúgy, mint az evezős, orvos-tisztviselő, erdélyi származású Bíró András. Ő a Szent Imre Főiskolai Internátus Egyesület jóvoltából az Üllői úti kollégiumban lakott egyetemi évei alatt, és ott kötött életre szóló barátságot a szintén evezős Zarándy Aladárral, Klári néni későbbi férjével. A Kollégiumnak volt Horányban két faháza, és a Római-parton, a Magasházi Csónakházban „garazsírozták” hajóikat, onnan indultak túrázni a „kollégisták”, hozzájuk csatlakoztak olykor a „hölgyek”. A dunai ismeretségekből gyakran házasságok is köttetek, köttetnek. Jánosházy János egykori tanítványát, Ábrahám Pannit vette feleségül, míg Zarándy Aladár Czógler Klárát. Klári néni első gyermeke születésekor, 1940-ben lemondott elnöki tisztségéről, és azt Somkúti Ilona vette át.

A világháború utáni megszűnés/továbbélés

1943-ban még beszámol a Filmhíradó, és a korabeli sajtó a Juventus Hölgyevezős Club meghívásos versenyéről, amit az óbudai Dunaágban rendeztek meg, és „igen szép számú közönség gyűlt össze, hogy tanúja legyen a hölgyek mérkőzésének”. 1944-ben még két magyar bajnoki címet szereznek a Juventus evezősei, de a kialakulóban lévő új politikai rendszer 1948–49 folyamán – „úri sportnak” minősítve az evezést – a nagy múltú, patinás klubokat (MAC, Pannonia, Hitelbank, Sirály, Neptun, Hungária, Nemzeti Hajós Egylet) betiltotta, a többieket adminisztratív eszközökkel ellehetetlenítette, egymásba olvasztotta, államosította.

Somkúti Ilona (1919–2002), akit az egész magyar evezős társadalom becenevén Cicának, Cica néninek ismert, a második világháború után egyik fő szervezője volt az evezős sport, benne különösen a női evezés újjáélesztésének. Segítségével gyűjtötték össze a megmaradt hajóparkot, éledt újjá a fiatalok evezős kedve. A Juventus Hölgyevezős Club már nem éledt, nem éledhetett újra, de 1948 tavaszán megalakult a Vasas evezős szakosztálya, aminek nemcsak alapító tagja volt, hanem titkári teendőket is ellátott, élete összefonódott a klub életével. A női evezős sport fellendítése, megerősítése és első eredményei szorosan összefonódott nevével (Kisfaludi, 2005.).

Az evezős sport máig tartó hatásai

A kitűnő egészségnek örvendő, szellemileg friss, jó humorú, századik életévében járó dr. Zarándy Aladárné Czógler Klára szívesen emlékezett vissza a „kezdő évekre”, a versenyekre, ezeket szíves beleegyezésével vetettem papírra. Örül, hogy evezett, hogy ennek a szép sportnak köszönhetően ismerte meg párját, hogy átadhatta gyermekeinek, unokáinak, dédunokáinak (közöttük sok a bajnok, válogatott evezős) az evezős sport szeretetét, és ezzel együtt a természet tiszteletét. És, hogy mi a sok leevezett kilométer, számtalan irammenés, vágta máig is érezhető hatása? Ha valami nehézséget kell leküzdenie, Jóistenhez fohászkodik, és magában elsuttogja: még tíz csapás a szigetspiccig, és utána pihenő.

Dr. Alliquander Anna

A közlemény első ízben a Kaleidoscope Művelődés-, Tudomány- és Orvostörténeti Folyóiratban 3. számában jelent meg.