2012. július 06. 10:30 Szelénből is csak kevés kell

A szelén nélkülözhetetlen mikroelem, melyet a táplálkozás során veszünk magunkhoz. Enzimek és fehérjék része, antioxidáns hatással bír, emellett a lipid (zsír) természetű anyagokat védi, így járul hozzá a sejteket határoló membrán egészséges állapotának fenntartásához. Lényegében segít elhatárolni a sejtet az őt körülvevő környezettől. Túl sok szelén a vérzsírok szintjének emelésén keresztül idéz elő szív- és érrendszeri problémákat. Az ún. LDL-koleszterint („rossz koleszterin”) túlzott jelenléte a vérben már nem egészséges, érelmeszesedést, szívinfarktust, és egyéb kardiovaszkuláris problémákat okozhat.

A szelén és a finnek

Finnországra az 1980-as évekig az alacsony szelénszint volt jellemző sajátos geokémiai adottságai miatt, de az 1985-ben elkezdődött országos trágyázási program révén, - aminek a célja az volt, hogy a lakosok több szelénhez jussanak országszerte-, ez megváltozott. Az új, nátrium-szelenáttal (NaSeO4) dúsított trágya 16 mg szelént tartalmazott kg-onként, így ennek köszönhetően az addigi átlagos bevitel 38 µg/nap/főről 1990-1991-re 120 µg/nap/főre nőtt. A szelén mennyiségét három alkalommal, lépcsőzetesen emelték az évek folyamán, és így a trágyázási program előtti adatokhoz képest a bevitel átlagosan 70%-kal nőtt meg, míg a vérben lévő szelén mennyisége 40%-kal emelkedett.

A trágyázási program megkezdése előtt, 1980-ban, 1235 fiatal (3 és 18 év közötti) finn lakosban mérték meg ennek a mikroelemnek a vérszintjét, majd hat évvel később kialakítottak egy 262 személyből álló alcsoportot. A vizsgálatok 27 éven keresztül folytak (1980-tól 2007-ig), a résztvevőket végigkísérték a gyerekkoruktól a felnőttkorukig. E hosszú intervallum során 5 alkalommal (1980, 1983, 1986, 2001, 2007) követték nyomon az alanyok lipid szintjét, vérnyomását, testtömeg indexét, dohányzási szokásait, és természetesen a szelén mennyiségét is.

Fókuszban a szelén

A nagyszabású vizsgálatsorozatban több ország is részt vett. Finnország, Spanyolország, Egyesült Államok, Egyesült Királyság, és Franciaország jeles egyetemei mellett a Semmelweis Egyetem I. sz. Belgyógyászati Klinikájának kutatója, Tabák Ádám is részt vett a munkában.

A kutatás során először a gyerekek testtömegét és magasságát mérték meg, amiből kiszámítható a testtömeg-indexüket. Ezután sor került a vérnyomásmérésre, majd kérdőívvel fényt derítettek a dohányzási szokásokra (12 éves kortól) és arra, hogy a családban fordult-e már elő magas vérnyomás vagy diabétesz, illetve a szülők iskolázottságát, foglalkozását és jövedelmét is figyelembe vették. Az éhomi levett vérből meghatározták az egyén szelén, LDL, HDL („jó”) és a teljes koleszterin szintjét. Ezek után a kutatók statisztikai számításokat (keresztmetszeti, longitudinális) végeztek az adatok kiértékelésére, és az eredmény alapján gyerekeket 4 csoportra osztották a szelén koncentrációikat alapul véve.

Emelkedett lipidszintek?

A kutatók a keresztmetszeti vizsgálatok lezárásaképp arra a következtetésre jutottak, hogy –a régebbi kutatásokkal megegyezően- lineáris az összefüggés a szelén és a lipidek szintje között, tehát a megemelkedett szelénszint egyúttal megemeli a lipid szintet is. Ugyanakkor a trágyázási program következtében megnőtt szelénszint nem növelte ezzel párhuzamosan a lipidszintet. A kutatók az előzetes keresztmetszeti statisztikai vizsgálatok alapján jelentősen megemelkedett értékekre számítottak az 1980-as év adataihoz képest, azonban a valóságban a mért lipidek ennél kisebb koncentrációban voltak jelen a vérmintákban. Így arra következtethetünk, hogy az évek során megnövekedett szelénbevitel nem járt a lipidszint emelkedésével a periódus alatt, tehát a longitudinális statisztikai vizsgálat nem erősítette meg a fent említett összefüggést.

A kutatók szerint több külső tényező is befolyásolhatta a vizsgálatok végeredményét. Ezek közül egyik az, hogy a kontrollcsoport tagjai maguk is részt vettek a trágyázási programban. A másik pedig, hogy a trágyában lévő szelén mennyisége az évek folyamán változott, és így lehetséges, hogy az eredmények nem reprezentálják megfelelően a teljes időszakot. A résztvevők között tinédzserek is voltak, ami azért fontos, mert a pubertáskorban történő változások elhomályosíthatják a lipidek és a szelén közötti összefüggést. Az eredeti csoport 40%-a nem tudott jelen lenni a kutatás teljes időtartama alatt, továbbá problémát jelenthet az is, hogy a vizsgálat fehérbőrű, európai személyekre korlátozódott, ami miatt a következtetés szintén nem teljesen reprezentatív.

Annak ellenére, hogy ez a finnországi vizsgálat nem mutatott összefüggést a hosszan tartó trágyázási program miatt bekövetkezett szelén bevitel és a lipid szintek között, a kutatók szerint további epidemiológiai és randomizált vizsgálatok szükségesek a kapcsolat pontos, részletes felderítésére. Ezek révén lehetőség nyílna az optimális szelén bevitel meghatározására, és így az egészség hatékonyabb fenntartására.

Péter Beatrix
NilNocere.hu

Az eredeti közlemény itt olvasható: Stranges et al: Seleniumstatus and blood lipids: the cardiovascular risk in young finns study. Journal of Internal Medicine 2011;270:469–477.